TUDOMÁNYOS HÁTTÉR

A hosszúhullámú infravörös sugarak a Nap születése óta léteznek, és az élet energiaforrásaként szolgálnak a növények fejlődéséhez, illetve minden szerves anyag növekedéséhez. Létezésüket azonban csak 1800-ban fedezte fel egy német származású angol csillagász, William Herschel, aki higanyos hőmérőt helyezett egy üvegprizma által létrehozott színspektrumba, így a színeknek megfelelően tudta mérni a hőt. Megfigyelte, hogy a vörös zóna felé – beleértve azt a szegmenst is, ahol a fény már nem látható – a hő növekszik. Arra is rájött, hogy a fény egy láthatatlan formája képes a hő átvitelére, konvekció (azaz a meleg levegő áramlása) és hőcsere (azaz a hő áramlása a szilárd anyagban) nélkül.

1945 és 1947 között a japán kormány sokat fordított kutatásokra, hogy megtudja, a két atombombarobbanásnak milyen következményei lehetnek a népességre vonatkozóan. A két atombomba különböző eredetű volt: uránium és plutónium. Az eredmények sejtelváltozásokat, testműködési zavarokat, és fejlődési rendellenességeket mutattak a túlélőkön.

A kormány célja ezután az volt, hogy megtalálja azt a módszert, amely lehetővé teszi a sejtek regenerálódását, megakadályozván a súlyos másodlagos károsodások kialakulását. Az 50-es években az Egyesült Államokban katonai célokra már használt infravörös hullámokat a NASA, az anyagcseréhez, és az élő szervezetek fejlődéséhez, kialakulásához, nélkülözhetetlennek nyilvánította. Ezen 8 és 14 mikrométer közötti hosszú hullámú infravörös sugarak nélkül az élőlények fejlődése, illetve regenerálódása lehetetlen. Ezért is hívják növekedési hullámnak. Japánban a 60-as években készítették el az első készülékeket, amelyek kerámián keresztül infravörös sugarakat bocsájtottak ki. Ohno úr 1947-ben kezdett el aktívan dolgozni és együttműködni több japán kutatóval a téma kapcsán. Ő fejlesztette ki többek között a sugárzás útján történő fűtést, a víztisztító berendezést, és az épületek központi fűtése is az ő nevéhez fűződik.

Az 1980-as években kutatásai során a hosszúhullámú infravörös sugarak előnyeire összpontosított, és a zseniális ötlete az volt, hogy az ásványi eredetű kerámiát egy szerves anyaggal, a fával helyettesítette, amely képes arra, hogy optimalizálja a test hosszúhullámú infravörössugár-felvételi képességét. Ohno úr háromféle fát egyesített többféle ásvánnyal, és ezeket tömörítette. Ezáltal készüléke képes volt elektromosság felhasználásával közvetlen módon hőt termelni, külső fűtés ellenállása nélkül.

Megszületett az első B-Carbon technológiás Iyashi-Dôme.

A szabadalmaztatott, B-Carbon alapú hosszúhullámú infravörös készülék, az Iyashi-Dôme 1987-ben került forgalmazásra a szépség és az egészség szolgálatában. Japánbantöbb mint húsz éve használják és tesztelik. 1998-ban Koichi Tanaka – 2002-ben kémiai Nobel díjjal kitüntetett kutató – Techno Research Shimazu nevű laboratóriumában mutatták ki a dioxin* jelenlétét első ízben olyan alanyok izzadságában, akik 30 percet töltöttek az Iyashi-Dôme-ban.
dioxin: C4H4O2. Annak a vegyületcsoportnak a neve, melynek tagjai környezetszennyező és mérgező hatásuk miatt jelentősek, és amelyet a technikai és tudományos irodalom PCDD-nek, vagy dioxinoknak nevez.

2006 óta az Iyashi-Dôme cég folyamatosan figyelemmel kíséri a témában folyó kutatásokat.