A KERÁMIA-TITÁN ALAPÚ TECHNOLÓGIA

Az Iyashi-Dôme két speciális technológiát ötvöz: Az Iyashi-Dôme az első és egyetlen berendezés, amely a kerámia-titán technológia adta előnyöket ötvözi, azaz a testet elhagyó méreganyagokat képes semlegesíteni.

A HOSSZÚHULLÁMÚ INFRAVÖRÖS SUGARAK ÁLTAL ELŐIDÉZETT IZZADÁS FOLYAMATA

Kutatások bizonyítják, hogy a homok hosszúhullámú infravörös sugarakon keresztül képes hő átadására. Emberi szervezetre gyakorolt méregtelenítő hatása azonban bizonyos természeti elemek – úgy mint a só, a Föld és a Nap hőenergiája – hiányában korlátozott. Emellett a homok által kibocsátott hosszú hullámú infravörös sugarak ásványi eredetűek, tehát minőségük az emberi szervezetre nézve nem optimális.

Az emberi testet érő hosszúhullámú infravörös sugarak abban az esetben tudnak az emberi test által kibocsátott infravörös rezgésekkel rezonanciába kerülni, amennyiben rendelkeznek két alapvető tulajdonsággal: meg kell felelniük az emberi test energetikai görbéjének, illetve növényi eredetunek, azaz organikusnak kell lenniük.

A hosszúhullámú infravörös sugaraknak több fajtája létezik, 3-tól egészen az 1000 mikrométeresig, lépcsőzetes eloszlásban. Sejtjeink 4-25 mikrométeres hosszú hullámú infravörös sugarakat bocsátanak ki.

Ez az oka annak, hogy az Iyashi-Dôme által kibocsátott organikus (B-Carbon) hosszúhullámú infravörös sugarak az emberi szervezetnek leginkább megfelelő 5 és 20 mikrométer között mozognak.

TUDOMÁNYOS HÁTTÉR

A hosszúhullámú infravörös sugarak a Nap születése óta léteznek, és az élet energiaforrásaként szolgálnak a növények fejlődéséhez, illetve minden szerves anyag növekedéséhez. Létezésüket azonban csak 1800-ban fedezte fel egy német származású angol csillagász, William Herschel, aki higanyos hőmérőt helyezett egy üvegprizma által létrehozott színspektrumba, így a színeknek megfelelően tudta mérni a hőt. Megfigyelte, hogy a vörös zóna felé – beleértve azt a szegmenst is, ahol a fény már nem látható – a hő növekszik. Arra is rájött, hogy a fény egy láthatatlan formája képes a hő átvitelére, konvekció (azaz a meleg levegő áramlása) és hőcsere (azaz a hő áramlása a szilárd anyagban) nélkül.

1945 és 1947 között a japán kormány sokat fordított kutatásokra, hogy megtudja, a két atombombarobbanásnak milyen következményei lehetnek a népességre vonatkozóan. A két atombomba különböző eredetű volt: uránium és plutónium. Az eredmények sejtelváltozásokat, testműködési zavarokat, és fejlődési rendellenességeket mutattak a túlélőkön.

A kormány célja ezután az volt, hogy megtalálja azt a módszert, amely lehetővé teszi a sejtek regenerálódását, megakadályozván a súlyos másodlagos károsodások kialakulását. Az 50-es években az Egyesült Államokban katonai célokra már használt infravörös hullámokat a NASA, az anyagcseréhez, és az élő szervezetek fejlődéséhez, kialakulásához, nélkülözhetetlennek nyilvánította. Ezen 8 és 14 mikrométer közötti hosszú hullámú infravörös sugarak nélkül az élőlények fejlődése, illetve regenerálódása lehetetlen. Ezért is hívják növekedési hullámnak. Japánban a 60-as években készítették el az első készülékeket, amelyek kerámián keresztül infravörös sugarakat bocsájtottak ki. Ohno úr 1947-ben kezdett el aktívan dolgozni és együttműködni több japán kutatóval a téma kapcsán. Ő fejlesztette ki többek között a sugárzás útján történő fűtést, a víztisztító berendezést, és az épületek központi fűtése is az ő nevéhez fűződik.

Az 1980-as években kutatásai során a hosszúhullámú infravörös sugarak előnyeire összpontosított, és a zseniális ötlete az volt, hogy az ásványi eredetű kerámiát egy szerves anyaggal, a fával helyettesítette, amely képes arra, hogy optimalizálja a test hosszúhullámú infravörössugár-felvételi képességét. Ohno úr háromféle fát egyesített többféle ásvánnyal, és ezeket tömörítette. Ezáltal készüléke képes volt elektromosság felhasználásával közvetlen módon hőt termelni, külső fűtés ellenállása nélkül.

Megszületett az első B-Carbon technológiás Iyashi-Dôme.

A szabadalmaztatott, B-Carbon alapú hosszúhullámú infravörös készülék, az Iyashi-Dôme 1987-ben került forgalmazásra a szépség és az egészség szolgálatában. Japánbantöbb mint húsz éve használják és tesztelik. 1998-ban Koichi Tanaka – 2002-ben kémiai Nobel díjjal kitüntetett kutató – Techno Research Shimazu nevű laboratóriumában mutatták ki a dioxin* jelenlétét első ízben olyan alanyok izzadságában, akik 30 percet töltöttek az Iyashi-Dôme-ban.
dioxin: C4H4O2. Annak a vegyületcsoportnak a neve, melynek tagjai környezetszennyező és mérgező hatásuk miatt jelentősek, és amelyet a technikai és tudományos irodalom PCDD-nek, vagy dioxinoknak nevez.

2006 óta az Iyashi-Dôme cég folyamatosan figyelemmel kíséri a témában folyó kutatásokat.